kedd, június 10

Négylábú barátaink

"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."
Anatole France
Szerintem majdnem minden embernek van legalább egy olyan erkölcse, amiért küzdeni akar. Ez sokszor a gyerekek megsegítésére irányul, vagy éppen a természeti katasztrófák által sújtott emberek megsegítésére. Minden ilyet fontosnak tartok én is, de ami az én szívügyem, azok az árva állatok.
--- Mikor az állatokról beszélek átfogóan, a háziállatnak valókról beszélek, szóval senki ne kezdjen el azon agyalni, hogy pókokat és skorpiókat akarnék dédelgetni. ---


Bevezető

Nagyon szeretem az állatokat - többségüket legalábbis -, de a kedvencem a kutya. Nincs még egy olyan hálás állat, mint a kutya. Sokak szerint ez közhely, de szerintem ez a színtiszta igazság. Az öröm, amikor az ember hazaér, vagy ha megsimogatja. A törődés, amit éreztetnek velünk. Hihetetlen. És az a legborzasztóbb, hogy sokszor cserébe csak egy életen át tartó szenvedést kapnak - és az az élet nem mindig tart sokáig. Minden állat megérdemli a törődést, én most elsősorban mégis csak a kutyákról fogok beszélni.
Nem arra akarok most kilyukadni, hogy kerüljük a fajtatiszta kutyákat, hiszen ők majdnem ugyanannyira vágynak a szeretetre, mint az utcára dobott vagy egy menhelyre került kutyus. Sőt, sokaknak vannak kedvenc fajta kutyáik, akár különleges kutyák is, akiket szeretne. Ennek ellenére, aki nem speciálisan egy fajtát nézett ki, ha teheti, inkább menjen el körülnézni egy közeli menhelyre, és mentsen meg egyet.

Saját történet

Nekünk több kutyánk is volt, többnyire fajtatiszták. Az első, amire emlékszem, egy kuvasz volt, Beni. Nem sok emlékem van róla, mert elég kicsi voltam, mikor nálunk volt, utána pedig elkerült tőlünk. Ez után is rendszeresen látogattuk. Jó pár évvel később lett egy nápolyi masztiffunk, Ő volt Röfi. Igen, tényleg ez volt a neve, ha ismertétek volna, értenétek, hogy miért :). Az alomból a legesetlenebbet választottuk, és - bár a többieket nem ismerem, de merem állítani, hogy - ő lett a legokosabb legszebb kutyus. Volt még egy boxerünk, aki sajnos hamar elszökött, és egy óriás snaucerünk, akit jobbnak áttunk elajándékozni egy olyan gazdának, aki bírja energiával, hogy megkapja azt a törődést, ami egy ekkora és ilyen mozgékony kutyának kell.
Ez után egy ideig nem volt állatunk (leszámítva talán a szakállas agámát, akit egy szerencsétlen véletlen folytán többé nem láttunk. Lesliet ugyanis odaadtuk az ismerősnek, akitől kaptuk, hogy vigyázzon rá, amíg elutazunk, és a 11 kígyó, 30 madárpók, 2 skorpió és 2 kutya közül valószínűleg valami felfalta, hiszen többé nem kaptuk vissza).
Fibi
Aztán ahogy egy kertes házba költöztünk, szó jött róla, hogy legyen egy állatunk. Hugi nyulat akart, Anyu kutyát, végül is egy kis Yorkshire terrier lett, aki tulajdonképpen félig nyúl. Fibi méretben nem haladja meg sem a macskákat, sem a nyulakat, kedvenc étele pedig a répa. Annak ellenére, hogy milyen pici, hatalmas szeretet, öröm és energia szorult belé. Bírja a hosszú sétákat, egész nap labdázna ha tehetné, és folyton puszilgat és bújik. Nagyon okos, és nagyon makacs kutyus. Fibi érkezése után kb. egy évvel Anyu elment egy menhelyre, mivel egy osztrák ismerőse megkérte, tolmácsoljon neki, mert ott szeretné hagyni a kutyáját amíg elutazik. Ekkor jött a telefonhívás:
            - Fanny, baj van.
            - Mi történt?

            - Rám nézett egy kutya.
Vilma
Rá 5 percre megjelent, ölében egy néhány hónapos, fekete keverékkel. A neve akkoriban Bogi volt; ezt a nevet az ideiglenes befogadó családnál kapta, mi viszont átkereszteltük. Vilma névnapkor érkezett, és ez a név tökéletesen passzolt hozzá.
Dabzsi Batman
Nem régiben lett egy nyuszink is, ő Batman Dabzsi. Szóval, tényleg állatbarátok vagyunk :)


Buzdítás

Vilmát megmentettük, és bár Fibi is elragadó, Vilma sokkal hálásabb. Szinte minden nap megköszöni, hogy nálunk lehet. Ha elutazunk, és más jön megetetni, nem eszik. A szokásos kutya rosszaságok persze megvannak, tehát nem egy csodakutyáról beszélünk, de a hála nem is ezt jelenti.
Szóval arra buzdítok minden kutyabarátot, aki megteheti, hogy keressen egy szomorú szemű kutyust, és tegye teljessé az életét. Cserébe a gazdi élete is teljes lesz, ez garantált.
Több szervezet is van Magyarországon, ahol érdemes keresgélni. Én Szombathelyen és Budapesten laktam, szóval hirtelen két név ugrik be:


De a nagyobb településeken működnek más állatvédő egyesületek és menhelyek is. A legtöbb ilyennek Facebook oldala is van, de ott találunk különböző gyűjtőoldalakat is, ilyen pl. az


Haza sajnos nem nagyon tudjuk vinni őket, hiszen így is van nálunk két kutya és egy nyúl, viszont megpróbálok minél több árva kutyát megosztani Facebookon, hátha rájuk tálul az ideális gazdi. Ha csak néhánynak sikerül, már elértem vele valamit. Egyszer egy volt osztálytársam, aki meg is kérdezte, hogy nekem fizetnek-e érte, hogy megosztom őket. Elsőre nem mindenki érti, de remélem, hogy idővel rájönnek az állatmentés lényegére.
És akkor egy kis kedvcsináló :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése